Az elmúlt egy hétben nagyon-nagyon eltüntem, és gondoltam adok is rá magyarázatot, és elmesélem Neked mi is is van ennek a háttérében, persze mindent elkezdek már az elejétől.
Márciusban költöztünk ki Párizsba. Mind a kettőnk számára egyértelmű volt, hogy nem otthon tervezzük a jövőnket, ezt már szinte az első randevún egymás tudtára is adtuk párommal, és amikor elkezdett a kapcsolatunk egyre inkább komolyodni, akkor már együtt dolgoztunk azon, hogy a közös jövőnket Párizsba folytathassuk.
Itt felmerülhet a kérdés, vajon miért pont Párizs?
Az én részemről az első történet: Nem emlékszem pontosan hány éves lehettem, de miután épphogycsak a nevem betűivel barátkozhattam, így nem hiszem 7 évesnél idősebb lehettem. Édesanyám mesélt a nevemről, Esztert a Nagyikám és Anyukám után kaptam, a Denise nevemről viszont több mende-mondát is hallottam, nem tudom melyik lehet az igaz 😀 Szóval megtudtam, hogy a Denise egy francia név, no nekem se kellett több én már egy francia kis mademoiselle-é változtam, és minden álmom az volt, hogy megtanuljak franciául és a szerelmek városába költözzek, erről amint már többet is letudtam írni mint a nevem, a gyerekkori naplómba kezdtem el írni. Mi kellene ennél több egy kislánynak? 🙂 Persze azóta teltek-múltak az évek, és nem csak ez szerepel a nagy listán, hogy miért éppen Párizs, de ez első pontnak azt hiszem tökéletes.
Második pont, amit már “felnőtt fejjel” mondanék a nyelv gyönyörűsége. Sajnos még nem sok mindent értek meg franciául, de a metrón, a pékségben vagy éppen a közeli kedvenc kis kávézónkban táttott szájjal, mosolygva hallgatom beszélgetni az idős bácsit egy fiatal lánnyal, akit megállít mert olyan virággal költözködik, amilyet még senki se látott a környéken és sorba állnak oda, hogy hallják a virág és a leányzó történetét, és erről beszélnek vadidegen emberek teljesen más generációból a legnagyobb figyelemmel és kedvességgel.
Harmadik pont lehetne, amit kicsit a második pontban fogalmaztam meg, az az emberek attitűdje, persze vannak kivételek mint mindenben mindenhol, de itt megannyi jó tapasztalatom van már azzal kapcsolatban, hogy mennyire segítőkészek és kedvesek. Például márciusban, amint kijöttünk a második napon már volt is egy fotózásunk és jöttünk fel a metróból és előkaptam gyorsan a kis okostelefonomat, hogy megnézzem melyik irányba is kell elindulni, és még szinte meg se nyitottam a térkép alkalmazást rajta, már szaladt is oda a fiatal egyetemeistának tűnő lány és kérdezte angolul hogy segíthet- e, melyik utcát keressük? Egy perc alatt már útba is igazított minket, szép napot és jó munkát kívánt. Ez a történet csak egy az ezer közül, amit eddig mi már tapasztaltunk, de ezek után mindig olyan kis melegség és jó érzés tölt el, hogy mégse “olyanok” a franciák mint ahogyan azt sok embertől hallottam, biztos van “olyan” is, de máshol is! 🙂
Negyedik pont, ami nem sorrendben a negyedik, mert ez egy elég fontos szempont, az a szakmámból adódó lehetőségek. Párizs még mindig a divat fővárosa, sminkesként itt rengeteg lehetősége van az embernek arra, hogy egyre jobb projekteken, egyre nagyobb nevekkel dolgozhasson. Nem egyszerű elkezdeni, egy cseppet sem, teljesen ismeretlenül a városban, francia nyelvtudás nélkül, de nem lehetetlen, bízom abban, hogy megtaláljuk a számításainkat. Erről is majd mesélek később, ha már több tapasztalatot gyűjtöttem.
Az ötödik és egyben utolsó pont az pedig nem más, mint maga a város. Szerelem volt ez már akkor, mikor még nem is ismertem, nem is láttam róla egy képet se. Tavaly szeptemberben volt az első találkozásunk, és már akkor álmaim városává vált, az épületek, a hangulatosabbnál hangulatosabb kávézók, a kis utcák és a látnivalók nah meg ez a nyüzsgés…
Egyelőre ennyit, hamarosan folytatom…
Ölel & csókol,
Denise
Mon Cher Journal 